A Szathmáry Karolina Kollégium működtetője a Spes Alapítvány, pedagógiai munkájának irányítója a Boldogasszony Iskolanővérek (SSND) Magyar Tartománya. Elsősorban a bánáti szórványból érkező, középiskolában vagy felsőoktatásban tanuló magyar lányoknak ad otthont, és egyben biztosítja számukra a magyar környezetben való növekedés lehetőségét. Jelentős szerepet tölt be a nagybecskereki középiskolai magyar oktatás továbbélésében.
Adatok
Hivatalos név: Dom učenika „Karolina Satmari”
Szathmáry Karolina Kollégium
Alapítás éve: 1880 (1944-ig működött)
Újraalapítás: 1996
A Szathmáry Karolina Kollégium név felvétele: 2016
Cím: 23 000 Nagybecskerek, Dr. Slavka Županskog 3.
Adószám: 112810919
Regisztrációs szám: 08972150
Számlaszám: 325-9500700191286-92
Honlap: www.kollegiumbecskerek.rs
E-mail: koll.becskerek@gmail.com
Férőhelyek száma: 61 fő
Rövid történeti áttekintés
Jézusról nevezett Boldog Gerhardinger Mária Terézia 1833. október 24-én Bajorországban alapította a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregációját (ma Boldogasszony Iskolanővérek). A tanítóként működő rendalapító a nevelést olyan szolgálatnak tekintette, amely
Jézusról nevezett Boldog Gerhardinger Mária Terézia
Korának felfogásával ellentétben úgy vélte, a társadalom számára szükséges és hasznos a szegényebb rétegek lánygyermekeinek sokoldalú nevelése, oktatása. Magyarországra – Csajághy Sándor temesvári püspök kérésére – 1858-ban érkeztek iskolanővérek, hogy Temesváron letelepedve iskolát nyissanak. A rend innen terjedt el Magyarország más területeire.
A nagybecskereki zárda és iskola alapítása Szathmáry Karolina nevéhez fűződik, aki Szathmáry Sámuelnek, az egykori Torontál vármegye főmérnökének volt a felesége. Özvegységre jutva 1867-ben kelt végrendeletében tekintélyes összeget hagyományozott egy majdan felépítendő zárda és leányiskola céljaira.
Szathmáry Karolina
Elképzelését Bonnaz Sándor csanád-egyházmegyei püspök valósította meg. Az ő érdeme, hogy 1880-ban Nagybecskereken felépült az az épületegyüttes, amelyben a zárda, a zárdatemplom, a római katolikus leányintézet és az iskola megkezdte működését az iskolanővérek vezetése alatt. Az intézet már alapításakor bennlakással volt összekötve, ezáltal is jelezve, hogy tevékenységét nemcsak a város, hanem a vidék leányaira is kiterjeszti. Az oktató-nevelő munka 1944 októberében, a Vörös Hadsereg bevonulása után szűnt meg teljesen. Az épületet államosították, a nővérek pedig csak plébániai munkát végezhettek.
1996-ban a nővérek – a Délvidéken egyedülálló kezdeményezéssel – a Dusán cár utcai házukba bentlakásra fogadtak néhány vidéki magyar leányt. A következő években anyaországi és más támogatók segítségével a rendházat bővítve kialakítottak egy kollégiumot, melynek első vezetője Rácz M. Gizella nővér lett.
A 2010-es vagyon-visszaszármaztatást követően a nővérek visszakapták egykori épületük jelentős részét, mely akkorra már igen leromlott állapotban volt. A felújítást önerőből nem tudták megoldani. A problémát orvosolandó, az itteni magyarság kívánságára a Magyar Kormány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével megvásárolta és a Nagybecskereki Egyházmegyére bejegyeztette az épületet, amelynek felújítása magyarországi pénzekből valósult meg. A felújított és újonnan berendezett épület átadására 2020. június 11-én került sor. 2020. szeptember 1-től két intézmény, egy magyar kulturális központ és a Szathmáry Karolina Kollégium működik benne.
„Ezer éves magyar múlt áll mögöttünk e tájakon is, amely ezer indokot szolgáltat arra, hogy minden megpróbáltatás, minden gyötrelem és aggodalom ellenére, bizakodva tekintsünk a jövőbe.”
(Kövér László, 2020.06.11. kollégium átadási ünnepség)