Elképzelését Bonnaz Sándor csanád-egyházmegyei püspök valósította meg. Az ő érdeme, hogy 1880-ban Nagybecskereken felépült az az épületegyüttes, amelyben a zárda, a zárdatemplom, a római katolikus leányintézet és az iskola megkezdte működését az iskolanővérek vezetése alatt. Az intézet már alapításakor bennlakással volt összekötve, ezáltal is jelezve, hogy tevékenységét nemcsak a város, hanem a vidék leányaira is kiterjeszti. Az oktató-nevelő munka 1944 októberében, a Vörös Hadsereg bevonulása után szűnt meg teljesen. Az épületet államosították, a nővérek pedig csak plébániai munkát végezhettek.

1996-ban a nővérek – a Délvidéken egyedülálló kezdeményezéssel – a Dusán cár utcai házukba bentlakásra fogadtak néhány vidéki magyar leányt. A következő években anyaországi és más támogatók segítségével a rendházat bővítve kialakítottak egy kollégiumot, melynek első vezetője Rácz M. Gizella nővér lett.

A 2010-es vagyon-visszaszármaztatást követően a nővérek visszakapták egykori épületük jelentős részét, mely akkorra már igen leromlott állapotban volt. A felújítást önerőből nem tudták megoldani. A problémát orvosolandó, az itteni magyarság kívánságára a Magyar Kormány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével megvásárolta és a Nagybecskereki Egyházmegyére bejegyeztette az épületet, amelynek felújítása magyarországi pénzekből valósult meg. A felújított és újonnan berendezett épület átadására 2020. június 11-én került sor. 2020. szeptember 1-től két intézmény, egy magyar kulturális központ és a Szathmáry Karolina Kollégium működik benne.