Mi, a kollégiumban dolgozó pedagógusok, felelősséggel választjuk nevelési mottóként az iskolanővérek Konstitúciójának következő mondatait:
Számunkra a nevelés azt jelenti, hogy az embereket
– mint Isten teremtményeit és képmásait –
teljes kibontakozásukhoz segítjük, és képessé tesszük arra,
hogy latba vessék adottságaikat a föld emberhez méltóvá alakításában.
Mindazzal nevelünk, amik vagyunk, és amit teszünk.
Számunkra a nevelés azt jelenti, hogy az embereket
– mint Isten teremtményeit és képmásait –
teljes kibontakozásukhoz segítjük, és képessé tesszük arra,
hogy latba vessék adottságaikat a föld emberhez méltóvá alakításában.
Mindazzal nevelünk, amik vagyunk, és amit teszünk.
Küldetéssel rendelkező pedagógusokként
Hiszünk a nevelés erejében.
Hisszük hogy a nevelés útján átformálható a világ és az igazságtalanságok gyökeréig érünk: neveléssel ezek gyógyulnak.
Hiszünk az együttműködés teremtő erejében, az iskolanővéri kollégiumot együtt építjük.
Hisszük, hogy Istentől életével mindenki kap küldetést.
Hiszünk abban, hogy a vonzó szakmai kínálat mellett hatni tudunk a lélekre: nem elégszünk meg kevesebbel, minthogy diákjaink felismerjék és latba vessék adottságaikat a Föld emberhez méltóvá alakításában, s küldetéses emberré váljanak.
Az a küldetésünk, hogy ezt a feladatot vállaljuk.
Tudatában vagyunk annak, hogy a fentebb megfogalmazott megállapítások csak akkor ültethetők át a gyakorlatba, ha az intézményünkben dolgozó pedagógusok, munkatársak és tanítványok olyan közösséggé formálódnak, amelyben a tagok egymással hiteles kapcsolatban állnak, és nem pusztán egyéni, hanem közös keresztényi elkötelezettségben működnek együtt.
Tanítványkép
A Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartományának nővérei Boldog Gerhardinger Terézia nevelési elveire és tapasztalataikra építve, korunk szükségeire figyelve tanítványképben fogalmazták meg nevelési elveiket. Ezeket az elveket mi is magunkénak valljuk.
A Boldogasszony Iskolanővérek tanítványképe
Szeretnénk, ha minden diákunk olyan felnőtté válna, aki nem sodródik gondolkodás nélkül arra, amerre épp a körülötte lévő világ vinné, hanem
törekszik saját maga, társai és az őt körülvevő világ megértésére,
odafigyel arra, ki ő, ki a másik,
észreveszi, mi történik benne, körülötte,
kutatja, mi igazán fontos számára, milyen cél vonzza, s mi igazítja el döntéseiben,
nem túléli, hanem átéli az életét – aki tudatos.
Akit nem a félelem vezet, hanem
a gyors és biztonságot ígérő válaszok helyett vállalja a keresés kalandját,
nyitott, kérdez,
ki meri mondani azt, amit ő lát az igazságból,
keresi szavai és tettei összhangját,
szabad arra, hogy meghallja a másik igazságát – aki igazat mond.
Aki nem fogyasztója annak a világnak amiben él, hanem
alkotó módon van jelen benne,
kész felelősséget vállalni az életéért,
döntései előtt mérlegeli önmaga és a környezete érdekeit – aki felelős.
Aki nem magányosan keresi a saját boldogságát, hanem
képes közös vonzó cél érdekében együttműködni másokkal,
tud figyelni, hozzátenni, elengedni,
elfogadni, és adni – aki együttműködő.
Akinek nem elég a megszokás kényelme, hanem
bátorságot tud venni a megszokottól való eltérésre,